TÁNCBEMUTATÓ

Ahogy elérkezett a december, bizony a diákok figyelme el-elkalandozott a tanulástól. Nemcsak azért, mert ilyenkor már bizony a fáradtság jelei mutatkoznak. Persze az is, de… Először is jött a Mikulás, s vele együtt az első hó élménye. Azután a karácsonyi készülődés. Kinek, mivel kedveskedjünk, mivel okozzunk örömet. Óhatatlanul a tanítási órákból is fordítottunk néha időt arra, hogy erről beszélgessünk. No meg arról, mit jelent számunkra a karácsony. Hiszen minden péntek utolsó óráján meggyújtottuk a gyertyákat, s mikor már a negyedik gyertya is égett, tudtuk, hamarosan jön a téli szünet. De nem csak a szünetet vártuk, hanem az azt megelőző tanítási napot. Hiszen ezen a napon együtt ünnepeltünk, játszottunk úgy, ahogyan közösen terveztük el.

Ezen a napon természetesen nem kellett iskolatáskát hozni, nem tanultunk. Viszont minden más jöhetett. Játékok, süti, üdítő, zene. A gyerekek szülei vettek az osztálynak egy fenyőfát, melyet már napok óta karácsonyfává „öltöztettünk”. Kaptunk még szaloncukrot is, melyet minden nap végén megdézsmáltunk, sőt az utolsó napra a Szülői Munkaközösség is sok finomsággal kedveskedett. 9 óra előtt már mindenki megérkezett, izgatott készülődéssel néztünk e nap elé. Megterítettünk, kipakoltuk csomagjainkat, majd körbeültük az adventi koszorút, s a gyertyák fénye mellett elmondtuk titkos kívánságainkat, reményeinket. A meghitt pillanat végén gyerekpezsgőt bontottunk, így kívántunk egymásnak minden jót. S jöhetett a JÁTÉK! Székfoglaló, újságpapír-tánc, táncverseny, szoborjáték, csocsó, sakk, ami csak örömet okozott. Olyan hamar eltelt a délelőtt, hogy nehéz volt a búcsúzás. Végül még a karácsonyfáról is „lelegeltük” a szaloncukrot, így azért édes szájjal kívántunk egymásnak kellemes karácsonyi ünnepeket. És a java még hátravan!