Erdei iskola
Dékány Ildikó 2006.03.09. 17:07
November 7-11. között iskolánk tanulói közül 35-en erdei iskolába jártak Klastrompusztán
Erdei iskolában jártunk
Az erdei iskola a környezet adottságaira építő nevelés és tanulás. A szorgalmi időben megvalósuló, többnapos tanulásszervezési mód, melynek során a tanulók aktív, cselekvő módon sajátíthatnak el új ismereteket. Az erdei iskolában folyó tanítás szervesen kapcsolódik a választott helyszín természeti és ember által épített környezetéhez, valamint történelmi múltjához. Kiemelkedő nevelési feladata az egészséges életvezetés, valamint a közösségi élet fejlesztése.
A Poly-Ver Utazási Iroda és Ügynökség az idei tanév elején írt ki pályázatot, melynek leadási határideje október 1. volt. A pályázat azt célozta meg, hogy hátrányos helyzetű iskolák számára is elérhetővé váljon az erdei iskola szolgáltatás. A pályázatot olyan iskolák számára hirdették meg, amelyek ezidáig nem juthattak el erdei iskolába. Röviddel a pályázat beadását követően értesítést kaptunk arról, hogy kérelmünket kedvezően bírálták el, így 4 éjszakára térítésmentes szállást és a komplex erdei iskola programot nyertük el Klastrompusztán, a Klastrom Fogadóban. Így hát elindultunk a Pilis hegység festői részén fekvő kirándulóhelyre. A hét eseményeiről a résztvevő gyerekek számolnak be:
Hétfő: 2005. november 7-én a 6 óra 16-os vonattal indultunk el, és a koradélutáni órákban értünk Klastrompusztára. A kicsomagolás után túravezetőnk, Fogarasi Balázs elmondta a hét programját, feladatokat, tanulnivalókat osztott ki nekünk. Azután megnéztük egy közeli kolostor romjait, mely 1250-ben épült. A pálos szerzetesek éltek itt igen egyszerű életet, akik a királyok tanácsadói voltak, mert a jövőbe láttak. Délután szituációs játékban vettünk részt, ahol a lányok győztek. Az volt a feladatunk, hogy egy mesének találjuk ki a végét. (Gulyás János 4. o.)
Kedd: Reggeli után elindultunk Dobogókőre. A felfelé vezető út nagy kihívást jelentett, mert 8 és fél km-t gyalogoltunk. Az erdőben szerettünk volna vadállatokat látni, de ez nem sikerült, ezért az avarban állati nyomokat kerestünk. Útközben Balázs sokat mesélt az itt honos növényekről és állatokról. Megtanított bennünket arra, hogyan lehet tájékozódni iránytű nélkül. Dobogókőről nagyon szép volt a kilátás a Dunakanyarra. Itt Balázs elmagyarázta a szélirány és erősségmérő használatát. (Harczman Gábor 7. o.)
Szerda: 8 órakor megreggeliztünk és elindultunk Kesztölcre, hogy onnan Esztergomba utazzunk. Itt a Duna parton végigsétálva voltunk azon a helyen, ahol Balassi Bálint elesett. Majd megtekintettük a Bazilikát. Megnéztük a kincstárat és a vármúzeumot. A kincstárban felbecsülhetetlen értékek voltak. Este 5 órára értünk a fogadóba. Vacsora után mindenki a tanulmányaival foglalkozott. (Domokos Kinga 8. o.)
Csütörtök: Reggeli után egy közeli parkban kisállat-bemutatót tartott nekünk egy bácsi. Volt ott rókabunda, patkány, héja, nyest és vadászgörény. Nagyon izgalmas volt ilyen közelről látni kis ragadozókat, és a bácsi nagyon sok érdekességet mesélt, akit a hideg ellenére lelkesen hallgattunk. Ebéd után egy rövid kirándulást tettünk a Kéménysziklára, ahonnan szép kilátás nyílt, bár elég nagy köd volt. Útközben Balázs kipreparált szarvas-, őz- és vaddisznólábat mutatott nekünk. (Duba Péter 7. o.)
Péntek: Délelőtt természetfilmet néztünk a fák doktoráról, a hiúzokról és a partfal madarairól, majd feladatlapot töltöttünk ki. Ezután felmondtuk Balázsnak a héten tanultakat. Ebéd után megmértük néhány fa életkorát: az első 200, a második 160, a harmadik 48 éves volt. Röviddel ezután megjött értünk a busz, mely a dorogi vasútállomásig vitt minket. Hosszú és fárasztó utazás után érkeztünk haza. (Stayer Fanni 4. o.)
Elmondhatom, hogy mindannyian élményekkel, érdekes és hasznos ismeretekkel gazdagabban tértünk haza a Dunakanyarból. Bízom benne, hogy az elkövetkezendő években is nyílik rá lehetőség, hogy iskolánk gyermekeit – családjaik szűkös anyagi helyzete ellenére – eljuttathassuk az ország különböző szegletébe, hogy ezáltal ismereteiket bővíthessék.
Ezúton is szeretném megköszönni magam és iskolánk nevében Duba Péternek és családjának, hogy csomagjainkat saját autójukkal el- és hazaszállították, s ezáltal lényegesen könnyebbé vált számunkra az utazás.
|