Nem lehet bírni a mai fiatalsággal!

Két öreg hölgy ült a kávézóban. Kávéztak, és az egyik újságot olvasott.

- Képzelje, mit írnak: „Száz berlini gyerek elfogott egy tolvajt.” – mondta az egyik.

- Na ne mondja, szerintem ennek is úgy a fele igaz… - mondta a másik.

- No, miből gondolja, Penslerné? – kérdezte az újságolvasó hölgy.

- Hát, onnan gondolom, drága Sternné, hogy ezek a szennylapok hazudnak – mondta.

- Kifejtené, kérem? – kérte Sternné.

- Hát persze! Kezdjük ott, hogy néhány gyerek nem foghat el egy felnőttet…

- Elnézést, hogy félbeszakítom, de száz gyerekről van szó! – vágott közbe Sternné.

- Ööö, igen, ön tudatlanul is megtalálta a második bizonyítékot! – vágott vissza Penslerné.

- Tényleg? – kérdezte Sternné.

- Igen! Honnan tudja ez a szemét, már elnézést a kifejezésért, de csak így tudom minősíteni azt, amit maga a kezében tart, hogy pontosan száz gyerek volt a helyszínen? Megszámolták? Kötve hiszem! Csak azért írtak száz gyereket, hogy többen vegyék a lapot! Sőt, lefogadom, hogy a gyerekeknek szinte semmi köze az egészhez! – mondta Penslerné.

- Igen? Nahát, igaza lehet! – bökte ki Sternné.

- Lehet? Biztos! Honnan tudhatná száz gyerek, hogy tolvajjal van dolguk? Olvassa csak tovább! Meglátja, hogy igazam van! – mondta Penslerné.

- Azt írja, hogy az egyiküket lopta meg! – mondta Sternné.

- Á, persze! A gyerek szólt egy felnőttnek, aki hívta a rendőrséget, és így lett meg a tolvaj! Bár, most jut eszembe, lehet, hogy a gyerek hazudott, és a pénzt becsempézte annak a tisztességes úrnak a zsebébe. Tudja, nem lehet bírni a mai fiatalsággal!

- Itt azt írja, hogy az úr mindez ellőtt kirabolt egy bankot! – szólt Sternné.

- Hmm, akkor visszavonnám a tisztességes jelzőt az úrról! – mondta Penslerné.

- Nos, most mit gondol? – kérdezte Sternné.

- A másodiknál tartom magam. Betette titokban a pénzét az úr zsebébe! Ilyenek ma már a gyerekek! Mire felnőnek, kész gengszterek lesznek!

- Én viszont nem értem a logikáját! Miért nem lophatta volna meg az úr azt a gyereket? – kérdezte Stern asszony.

- Hát, ööö… Azért, mert az úr tele volt pénzzel! Hisz bankot rabolt! – válaszolt Penslerné.

- Értem! Milyen igaza van! Én meg elhittem ezt a zagyvaságot! – kiáltotta Sternné.

- Hát igen. Nekem mindig igazam van! Sajnos maga nagyon hiszékeny, de ne féljen! Majd én segítek magán! Nem kell megköszönnie! Jaj, elnézést, mennem kell, de még teszek magának egy nagy szívességet! – mondta Penslerné, és ezzel a kijelentéssel élve kitépte Sternné kezéből az újságot, meggyújtotta, majd égve a szemetesbe dobta, és elsietett. De a gyufáját a földre ejtette.

- Viszontlátásra, Penslerné! Nagyon köszönök mindent! – mondta vidáman, de hirtelen meglátta Penslerné gyufáját a földön.

- Jaj, itt felejtette a gyufáját! Talán még utolérem! – gondolta, és az égő szemeteshez futott. Felkapta a gyufásdobozt, és már futott volna, ha kiáltást nem hall:

- Állj, le van tartóztatva! Közterületrongálásért letartóztatom!

                                                           ifj. Horváth László