A csodatévő gyöngy
ifj. Horváth László 2006.01.02. 20:59
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy öreg király. Neki pedig volt három fia: Kapzsi, Gyáva és Kegyetlen...
A csodatévő gyöngy
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy öreg király. Neki pedig volt három fia: Kapzsi, Gyáva és Kegyetlen. A király nem szerette fiait, sőt… Nem egyszer akarta örökbe adni őket, de senki sem élt a lehetőséggel.
Mikor a királyfik felcseperedtek, az öreg király félt, hogy fiai a trónt fogják követelni, ezért kitalált nekik egy feladatot, amiről remélhetően nem térnek vissza élve. Összehívta fiait, és elmondta nekik, mit akar: az országszerte ismert csodatévő gyöngyöt. A fiúk még aznap útnak indultak, vittek magukkal hamuba sült báránybordát, egy láda bort és fegyvert.
Már harmadnap mentek-mendegéltek, amikor eszükbe jutott, hogy otthon hagyták a kincsestérképet, de mivel nem volt elég élelmük, hogy visszaforduljanak, tovább mentek. Már ötödik napja mentek-mendegéltek, amikor elfogyott az összes élelmük. Mivel nem volt jobb ötletük, részegre itták magukat, és így a bor fele is elfogyott.
Másnap reggel különös látvány fogadta őket: egy éneklő róka szürcsölte a borukat. Ezt mégsem hagyhatták, ezért megfogták az állatot, és faggatni kezdték, hogy hogyan tud beszélni. A róka azt mondta, hogy az erdőben lakó boszorkánynak köszönheti. Megkérdezték még, hogy merre lakik ez a boszorkány, majd miután megkapták a választ, agyonütötték, és megették a rókát, mivel nagyon éhesek voltak. Miután végeztek, elindultak a boszorkány háza felé.
A ház az erdő közepén állt, és mézeskalácsból készült. Odamentek az ajtóhoz, ahonnan furcsa hangok szűrődtek ki. Először gyereknevetés, majd egy női sikoly, utána újabb gyereknevetés. Bekopogtak. Két gyerek nyitott ajtót, egy fiú és egy lány. A királyfik a boszorkány után érdeklődtek. A gyerekek csak kuncogtak. Mivel nem válaszoltak, újabb kérdést tettek fel: mi volt az a sikoly, amit hallottak. Erre a gyerekek hosszú mesélésbe kezdtek. Elmondták, hogy két hétre a nagymamájukhoz, vagyis a boszorkányhoz jöttek nyaralni. A nagyanyjuk állandóan sütivel tömte őket. Reggelire, ebédre és vacsorára mindig süteményt kaptak. Ezért elhatározták, hogy megsütik, és amint ezt a királyfik is hallhatták ez sikerült is. A királyfik meglepődtek, hogy belökték a szegény, védtelen boszorkányt a kemencébe, és fel akarták jelenteni a gyerekeket. A gyerekek viszont megvesztegették a királyfiakat egy repülő paripával, aki mindenhova tudja az utat.
Felültek a lóra, és útnak indultak. A paripa elvitte őket az Üveghegyen túlra, oda, ahol a kurta farkú malac túr, mert ott van a kutya elásva. Az a kutya, amelyik tudja az utat a gyöngyhöz. Három pillanat alatt oda is értek a túráshoz, s mivel nagyon megéheztek, levágták és megették a malacot. Majd miután erőre kaptak, neki kezdtek ásni. Mivel mély volt a túrás, pár pillanat alatt kiásták a szerencsétlen ebet.
A kutya megköszönte a segítséget, és mivel a kutyák hálás állatok, megmutatta nekik az utat. Útközben elmondta, hogy a gyöngy egy kétfejű sárkány tulajdonában van. Még azt is elmondta, hogy a sárkánybarlangban van egy foglyul ejtett királylány is. Mikor odaértek, a királyfik ordibálva és kardot lengetve rontottak be a barlangba. A sárkány meghallotta a lármát, és elindult, hogy köszöntse vendégeit. Az udvariatlan és kegyetlen királyfik azonban megtámadták a szerencsétlen, szelíd és barátságos sárkányt. Egyik az egyik, másik a másik fejét vágta le, a harmadik meg elbújt a szikla mögé, mert mint az köztudott, ő gyáva. De mikor látta, hogy nagy mészárlás folyik, bátran elfutott, a paripával együtt.
A másik két királyfi megkereste a gyöngyöt és a királylányt, de mivel nem tudtak hazamenni, eladták a gyöngyöt, vettek egy királyságot, és boldogan éltek, amíg meg nem haltak.
ifj. Horváth László
|