Nagyon vártuk már a kirándulás napját. Az időjárás is kedvezett nekünk, mert kisütött a nap a sok eső után. Kimentünk a vasútállomásra, s ott elbúcsúztunk szüleinktől. Hamarosan jött a vonat, s mi felszálltunk a külön kocsinkba. Elindultunk, majd Mezőhegyesen átszálltunk, onnan mentünk tovább Újszegedre. Itt már várt bennünket egy busz, ami elvitt  Ópusztaszerre. Megvettük a belépőjegyet, majd bementünk a műemléki parkba.

Itt láttuk, milyen volt a régi iskola, a régi élet. Láttuk a híres királyok mellszobrait, kőoroszlánokat, az ezeréves évforduló emlékművét.

Megnéztünk egy háromemeletes malmot, ahová 15-ösével fel is lehetett menni, láttunk régi kocsikat, tűzoltókocsit is. Jártunk a jurtaházakban, ahol maketteket, régiségeket, s egy nagy mamutfenyő szeletét, mely több, mint ezeréves volt.

Megnéztük a Feszti-körképet is. Olyan volt, mintha igazi lenne, mert a kép beleolvadt az elé varázsolt környezetbe. Voltak ott tárgyak, melyek a csatából maradtak ott: kard, nyíl, íj, sapka, kulacs, lándzsa, tegez, stb.

Utána körülnéztünk a bazárban és a tóparton is.

Fáradtak voltunk, mikor a busz visszavitt minket Szegedre. Ott megnéztük az országalmát, melyet négy oroszlán őrzött: a becsület, a fény, a bátorság és az igazság. Ezek még vizet is adtak a fáradt turistáknak.

Fagyizás közben pihentünk egy kicsit, majd visszaindultunk. Útközben megnéztük a Tiszát a Belvárosi hídról lenézve. Kiértünk a vasútállomásra, felszálltunk a vonatra, s hamarosan el is indultunk. Szerencsére nem kellett átszállni, végig utaztunk Végegyházáig. Amikor hazaértünk, mindenki nagyon szomorú volt, mert vége lett ennek a csodálatos napnak.

                                  a 3. osztály