Nem is kellett pénteken korán kelni, hiszen vonatunk fél 10-kor indult. A vonatra felszállva persze előkerült az otthonról hozott elemózsia is. Ahogy közeledtünk Békéscsaba felé, egyre ködösebb lett odakinn a táj, de ez a tény nem vette kedvünket.

A négy osztály tömött sorokban indult el az Andrássy úton, pihenőt csak a Csaba Centernél és a szökőkútnál tartottunk.

S végre elérkeztünk a Munkácsy Mihály Múzeumhoz, melyet másfél órára - a többi látogatóval együtt - birtokba is vettünk. Aki régebben járt már itt, az is kellemesen meglepődött, hiszen gyönyörű környezetet teremtettek a múzeum dolgozói a kiállított 54 kép számára. Vaku nélkül lehetett csak fényképezni, hiszen a kátrányos alapozás miatt a festmények kíméletre szorulnak. Már az első teremben az Olvasókönyvből ismerős kép fogadott bennünket: a Honfoglalás. Nemcsak a képek gyönyörűsége ragadott magával bennünket, hanem az is, hogy tárlatvezetőnk sok érdekességet elmondott Munkácsy életéről, s a képek elkészültének körülményeiről. A kiállítás második felében pedig nagyon sok Munkácsy-ereklyét láthattunk, melyek még közelebb hozták hozzánk a festőt. Végezetül egy néprajzi kiállítást is megtekinthettünk.

Bizony elfáradtunk, mire végére jártunk a látnivalóknak, de megérte, hiszen nem valószínű, hogy még egyszer együtt láthatunk ennyi szépséget, érdekességet.